A művészet szabadsága

Színház és Filmművészeti Egyetem

Egyetemfoglalás a Színház és Filmművészeti Egyetemen

A művészet olyan, mint a madár. Szabadságra született. Ha elvesszük a szárnyait, azzal pont a lényegétől fosztjuk meg, hiszen többé nem szelheti önfeledten az ég kéklő tengerét.

A művészet olyan, mint a madár. Szabadságra született. Ha elvesszük a szárnyait, azzal pont a lényegétől fosztjuk meg, hiszen többé nem szelheti önfeledten az ég kéklő tengerét. A művészet, legyen szó bármelyik ágáról, önmagáért van, önmagától válik csodává.

A művészet szabadsága mindenkit megillet, amelynek az is része, hogy valamennyi alkotó számára egyformán kell biztosítani a lehetőséget az áhított mű létrehozására.  Ezért kell mentesnek lennie bármiféle befolyástól, legyen az politika, vallás, vagy éppen valamiféle ideológia. Elfogadhatatlan bármilyen cenzúra és korlátozás, kivéve, ha a cenzor maga a néző, mert ő az egyetlen, aki kritizálhat. Igen, neki is joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, melynek keretében az adott szellemi termék kapcsán kritikával élhet. Ő cenzúrázhat, de kizárólag saját maga vonatkozásában, mégpedig egyszerűen így: nem nézi meg az alkotást, és nem támogatja anyagilag az alkotót. Mit tesz az egyén? Ez az ő saját döntése, neki kell megítélnie, mi bír számára értékkel. AZ Ő SZÁMÁRA! Nem más számára. A szabadságunk ugyanis addig terjedhet, amíg nem sértjük vele mások szabadságát. A műnek tehát az éppen kívánt irányvonaltól függetlenül meg kell születnie.

A művészetet annak sokszínűsége teszi varázslatossá, ahogy az embert is. A művészet nem szolgálhat sem vallást, sem politikát, sem ideológiát! Ezek már egy adott művész egyéni döntésére vannak bízva, ezért is kell biztosítani a művészet lehető legteljesebb szabadságát! A szabadság a vászon, amely a festmény alapja lesz.  A művész tehát ezek közül bármelyiknek a szolgálatába bocsáthatja tehetségét, de ez az individuum választása. Az akár vallási, akár politikai, akár egyéb hovatartozás alapján való diszkriminációt azonban meg kell akadályozni. Ennek egyik, talán legfőbb eszköze a politika, a vallás és az oktatás egymástól való elválasztása.

A vallás, a vélemény és a művészet szabadságának metszéspontját képezheti ugyan egy vallásos szemléletű alkotás, amelyet létrehozója annak tükrében készített, hogy materializálja nézete egy szegmensét, szintén eme alapjogok szerint bárki kreálhat egy másik vallásnak megfelelő szellemű művet, vagy éppen létrehozhat egy mindenféle vallási meghatározottság nélküli szellemi terméket. A művészt szintén megilleti a vallás szabadsága, amelynek keretein belül megválaszthatja, kíván-e egyáltalán hinni és ha nem kíván hinni, az sem gyakorolhat befolyást tanulmányaira, szakmai előmenetelére. Amennyiben a művész hinni kíván, akkor sem szoríthatja háttérbe egyik vallás a másikat. A sokféleség egy olyan érték, amely az önmegvalósításhoz vezető utat jelenti. Az esélyegyenlőséget az államnak jogalkotással kell biztosítania, a védelmet azon művészek számára is biztosítani kell,  akik vallási/politikai meghatározottságtól mentesek kívánnak maradni.

Az eszmék örök küzdelmében elengedhetetlen a vélemények ütköztetése, és biztosítani kell a terepet, amely e küzdelemhez szükséges! Egyetlen határrá mindössze a gyűlöletkeltési célzat válhat. A vélemény szofisztikált formában fogalmazandó meg, nem pedig tilalmakkal, korlátozásokkal, ellehetetlenítéssel. Az intézményi függetlenség jelenti a szóban forgó harc nélkülözhetetlen bástyáját.

feb 22, 2021
25
2
min read