Okkal kérdezik sokan, hogy mi, ateisták, miért foglalkozunk Farkas Attila Mártonnal, főként azután, hogy az Apu azért iszik mert te sírsz című műsorban most már rendszeresen köpködik a nem hívőket barátjával, Puzsér Róberttel.
Az ilyen kocsmai stílusú hőzöngés, őrjöngés és gyűlölködés nem méltó arra, hogy velük foglalkozzon egy gondolkodó ember – érvelnek az ateisták, s részben igazuk is van. Csakhogy Farkas legutóbbi írásai világosan rámutatnak arra, hogy vele igenis érdemes foglalkozni, ugyanis ezekből tűnik ki leginkább, hogy a hívők milyen primitív eszközökkel „érvelnek”, és hogyan próbálják lejáratni azokat, akik nem értenek velük egyet. Miből áll tehát FAM érvkészlete?
Kezdjük is a legfontosabbal, amelyet Farkas az első, „Az új ateizmus, mint szellemi pestis” című gúnyiratában fejtegetett. Ebben hosszasan taglalja, hogy az új ateizmus „egyetlen minimálprogrammal bír: a vallás kigúnyolásával és a vallásos emberek sértegetésével”, „mellette nincs semmi egyéb, még iskolás tudományos ismeretterjesztés sem”, és követői még intellektuálisabb ateista filozófusokat sem olvasnak, céljuk csakis a köpködés és csúfolódás. Szerinte az ateista oldalak mindössze egy másik világlátás puszta támadásából állnak össze, annak bármiféle megértési szándéka nélkül, ráadásul mindezt „szánalmasan rossz, erőltetett humorral, infantilis nyelvöltögetéssel, azon a szinten művelik, mint a sérült kisgyerek vagy a visszamaradott, aki a szennyét vihogva a másikra keni”.
Első olvasásra ez akár még hatásosnak is hangzana, csakhogy a cikk szerkesztői itt elkövettek egy óriási hibát: az írás fölé az új ateizmus legfontosabb képviselőinek fényképét tették be, amiből azonnal egyértelművé válik, hogy Farkas szándékosan félrevezeti az olvasóit. A fényképen ugyanis olyan világszerte elismert tudósok láthatók, akik – Farkassal ellentétben – rengeteget tettek hozzá a tudományhoz, elég csak Lawrence M. Krauss kozmológusra vagy Richard Dawkins evolúciós biológusra gondolnunk. Hogy Farkas ne lenne tisztában azzal, hogy kik ők? Ezt azért még róla sem feltételezzük: azt viszont igen, hogy Farkas tudatosan megtéveszti az olvasót, hogy azok aztán az ateizmus, illetve az új ateizmus alatt egészen mást értsenek, mint ami a valóság (mások ezt hazudozásnak neveznék).
Ha már tudomány, „Az új ateizmus hazugságai” című írásából könnyen láthatóvá válik Farkas másik kommunikációs trükkje: a blöff. A szerző azt írja: „a tudományra hivatkoztok, miközben avítt, kétszáz éves vulgármaterialista közhelyeket nyomattok, pedig azóta kicsit többet tudunk az emberről, társadalomról, kultúráról”. Farkas itt természetesen semmiféle plusz tudást nem mutat itt fel, amely cáfolná az ateizmus megállapításait, ugyanakkor azt a hamis benyomást kelti a blöffjével, mintha a tudomány meghaladta volna az ateizmust. Csakhogy ez egyáltalán nincs így, éppen fordítva: az elmúlt kétszáz évben leírhatatlanul sok tudományos eredménnyel lettünk gazdagabbak, amelyek egyértelműen cáfolják a Farkas által oly sokra tartott „szent könyvekben” vagy a misztikusok írásaiban szereplő állításokat.
És végül, hogy Farkas manipulációs eszköztára teljes legyen, még gyilkosságokkal is összefüggésbe hozza azokat, akik nem értenek egyet vele. Szerinte ha az ateisták hatalomra jutnának, minden általa károsnak ítélt életformát, alkotást és gondolatot betiltanának, sőt még szívesen erőszakoskodnának is, csak hát az ateisták a vallási fanatikussal szemben még gyávák is ehhez. Míg az írása elején Farkas még csak Enver Hodzsa Albániájával, Mao Kínájával és Pol Pot Kambodzsájával hozza összefüggésbe az új ateizmust, levele végére a jól ismert reductio ad Hitlerum, vagyis a náci-kártya is előkerül: „A nácik is védekezésről beszéltek a zsidók kapcsán, és minden tömeggyilkos a saját népe vagy világnézeti csoportja védelméről szövegelt”. Mindez egy évtizedek óta alkalmazott kommunikációs trükk, ami ellen Farkas és barátja, Puzsér korábban többször is felszólaltak, azonban ha az érdekeik úgy kívánják, előszeretettel vetik be azok ellen, akinek eltér a véleménye az övéktől. Farkasnak ez az érve egyébként bárki ellen bevethető, akár a buddhisták ellen is, hiszen 2016-17-ben az egész világ láthatta, hogyan uszítottak buddhista szerzetesek a rohingyák ellen, s hogyan vezetett mindez egy különösen kegyetlen népirtáshoz. S bár Farkas a buddhista főiskola oktatója, mi azért mégsem gondolnánk soha, hogy az ő gondolatai népirtáshoz vezetnének. Azt viszont igen, hogy a náci-kártyával próbálja lejáratni azokat, akik ellen elfogyott minden érve.
A tudatos megtévesztés, a blöff és a népirtási vád így együttesen jelentik Farkas „tudományos” fegyvertárát, amellyel táborát manipulálni igyekszik. A valódi veszélyt jelentő, tudományellenes politikai kereszténység helyett rendszeresen olyan Magyarországon semmiféle hatalommal sem rendelkező csoportok ellen kelt hangulatot, mint a menekültek, feministák, a genderlobbi, vagy éppen az ateisták. Ebből viszont a napnál is világosabban kitűnik mélységes megvetése saját követői iránt, akik biztosan meggyőzőbbet várnának egy ilyen négy elemis színvonalú, késdobáló kocsmába sem való köpködésnél. Toleráns, liberális gondolkodóként így csak annyit mondunk: ennél még Farkas követői is többet érdemelnének.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
