A gyermekek védelmére nemcsak alkalmatlannak, hanem kimondottan kártékonynak tartja a Magyar Ateista Társaság az Országgyűlésben a múlt héten megszavazott törvénymódosítást, amely magát „A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépés”-sel reklámozza.
A módosító csomag tények helyett igazolatlan, sőt, igazoltan hamis vélekedésekre alapoz és ennek folytán 1. rossz helyen keresi a gyermekek nemi szabadsága elleni bűncselekmények elkövetőit, 2. sérti a gyermekek információszerzéshez, tudáshoz való jogát, 3. a bűnelkövetők egy részét kivonja a bűnismétlés megakadályozására hozott intézkedések alól, és 4. minden racionális alap nélkül, teljességgel öncélúan fordul egyes társadalmi csoportok ellen.
- A gyermekek nemi szabadsága elleni bűncselekmények elkövetőinek zöme hétköznapi heteroszexuális – nem pedofil – férfi, míg a pedofil szexuális irányultságú (részben lány- részben fiúgyerekek iránt vonzódó) személyek jelentős része soha nem válik elkövetővé, mert tisztában van azzal, hogy egy gyermek nincs abban a helyzetben, hogy valódi beleegyezéssel, egyenlő félként részese legyen egy felnőttel való szexuális kapcsolatnak. Ha meg akarjuk találni a bántalmazókat, akkor a „normálisnak tűnő” emberek között kell őket keresni, a pedofil irányultságúaknak meg – mivel mai tudásunk szerint az irányultság nem megváltoztatható - pszichológusi, terápiás segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy ne váljanak elkövetővé. A pedofília, a homoszexualitás és a gyermekbántalmazás összemosása nem segíti, hanem akadályozza a gyermekvédelmet, mert nem a valóságon alapul.
- Minden gyermeknek joga van információt, tájékoztatást kapni az őt körülvevő világgal kapcsolatban, és ez magába foglalja azt a jelenséget, hogy az őt körülvevő emberek jelentős része nem életük gyereknevelési szakaszában lévő, a törvényt megszavazó képviselők nemi sztereotípiáit megtestesítő házaspárokból, családokból áll – a törvény nem csak a születéskor hozzárendelt nemtől való eltérést és a homoszexualitás „népszerűsítését” tiltja, hanem a puszta megjelenítést is. A gyerekek a való életben nőnek fel és előbb-utóbb szembesülni fognak a valósággal, amelyet akkor tudnak feldolgozni, ha egymással és a felnőttekkel (tanárokkal, szülőkkel, családi barátokkal, rokonokkal) erről beszélgethetnek, és különösen igaz ez azokra a gyerekekre, akik maguk is valamilyen módon érintettek, mert melegek, transzok, vagy egyszerűen olyan egyébként cisz-hetero fiatalok, akik nem felelnek meg a velük szemben támasztott sztereotip elvárásrendszernek, vagy nem érzik jól magukat ebben a ketrecben. A tudás nemcsak ahhoz nélkülözhetetlen, hogy a gyerek kiismerje magát a világban, hanem ahhoz is, hogy képes legyen ott és akkor felismerni a visszaélést, amikor megtörténik (számos sértett csak sokkal később, felnőtt korában ismeri fel, mit is követtek el vele szemben!), és segítséget kérni a környezetétől. Aki olyan környezetben nevelkedik, ahol „nem lehet beszélni” nemiséggel, szexualitással kapcsolatos kérdésekről, az mer segítséget kérni, hanem szégyellni fogja, ami vele történt – és hallgatásával éppen az elkövetőt védi.
Különösen visszás mindez annak fényében, hogy az egyházi iskolák erőltetett térnyerése és a hittanórán hirdetett kirekesztő, szexista, homofób és fogamzásgálás ellenes tanok valóban veszélyt jelentenek a gyerekek fejlődésére, azonban ezeket a kormány nem hogy nem tiltja, még támogatja is. - Közismert, hogy a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények egy részét egyházak által fenntartott intézményekben, vallási közegekben követik el, ahol a gyermekek kiszolgáltatottságát csak növeli a spirituális-lelki függés. A törvénymódosításnak a bűnismétlés megelőzését megakadályozni hivatott rendelkezései azonban nem terjednek ki az egyházi szolgálati jogviszonyokra, így bármely vallási tevékenységet végző szervezet (függetlenül attól, hogy elnyerte-e az „egyház” státuszt) továbbra is foglalkoztathat olyan személyt, akik gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt ítéltek el. Megdöbbentő, hogy a Fidesz a DK erre vonatkozó módosító indítványát nem is tárgyalta, védve a klérus gyermekbántalmazó tagjait.
Továbbra sem megoldott az a probléma, hogy a 2011. évi CCVI. sz. „egyháztörvény” felmenti az egyházi személyeket az alól, hogy a hitéleti szolgálatuk során tudomásukra jutott, személyiségi jogot érintő információkat állami hatóságok tudomására kelljen hozni, míg mindenki más – teljesen jogosan – köteles intézkedni, ha a gyermekbántalmazás gyanúja felmerül. (Ellenzéki országgyűlési képviselők ugyan több módosítást indítványoztak ennek a hiányosságnak az orvoslására, ám egyiket sem fogadták el.) - Attól, hogy valaminek a létezését letagadjuk, még létezik, és létezni fog. A nem-NER-konform életmódok megjelenítésének a tilalma nem vonja ki a gyerekek látóköréből a kétapukás családot, a leszbikus keresztanyát, a gyermektelen agglegény nagynénit, ellenben kiválóan alkalmas arra, hogy némelyek a saját életükkel való elégedetlenségüket gyűlölködésben éljék ki. Ez pedig egészen biztosan ellentétes a gyerekek jólétével.
Amennyiben a magyar társadalom a gyermekvédelmi törvényeket valóban hatékonyabbá kívánja tenni, ehhez a gyűlölködés és a tudatlanság népszerűsítése helyett tényekre alapozó intézkedéseket kell meghoznia.
Budapest, 2021. június 15.
Magyar Ateista Társaság
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni