Pofon a kormány egyházpolitikájának

40%-kal a válaszadást megtagadóké lett Magyarország legnagyobb “vallási” csoportja a tavalyi népszámláláson, további 16% felekezeten kívülinek vallotta magát (a válaszolókon belüli arányuk a 2011-es 25%-ról 27%-ra nőtt). Az egyházat magukénak vallók 43%-kal kisebbségbe kerültek. 

A népszámlálás felekezeti hovatartozást firtató kérdése nem ad információt a válaszadók személyes transzcendens hitére (sokan “a maguk módján”, vallási kötődés nélkül hisznek valamilyen istenben, gondviselésben, transzcendens erőben) és tényleges vallási gyakorlatára (rendszerint többen vallják magukat egyháztagnak, mint ahányan más felmérések szerint ténylegesen gyakorolják is a vallásukat - pl. rendszeresen imádkoznak vagy istentiszteletekre járnak - lásd erről korábbi cikkünket), és a KSH az ateisták számát sem közölte (az “ateista” választ a 2011-es népszámlálással ellentétben és a MATT tiltakozása ellenére ezúttal az egyházak között kellett megtalálnia annak, akinek egyáltalán eszébe jutott, hogy ott keresse). Az azonban kijelenthető, hogy a lakosság 56%-a nem volt hajlandó magáénak vallani valamelyik magyarországi egyházat. 

Ezek az adatok azt igazolják, hogy a jelenlegi kormány vallásosságot pártoló és a bevett egyházakat kiemelten finanszírozó politikájának nincsen társadalmi legitimációja. Legitim egyedül egy olyan finanszírozási rendszer lehet, amely átlátható és egyenlő finanszírozási feltételeket biztosít az oktatási és szociális szolgáltatásokra függetlenül attól, hogy egyházi, civil vagy önkormányzati fenntartású intézmény biztosítja, és amely az adófizetők “egyházi” 1%-os felajánlásain kívül egyáltalán nem biztosít közpénzeket hitéleti célokra. 

Az állam vallási semlegessége a lakosság vallási arányaitól független alapérték: nincsen tényleges vallásszabadság ott, ahol az állam valamely vallás vagy egyház(ak) mellett foglal állást és ezzel másodrendű polgárrá nyilvánítja azt, aki mást gondol vagy hisz. A magyarok a kormány vallásosság-párti kiállása és finanszírozási gyakorlata ellenben amellett álltak ki, hogy az államnak ki kell vonulnia a polgárok vallási életéből.