Szekuláris minimum

A Magyar Állam először 1895-ben garantálta minden felnőtt lakos vallási, világnézeti szabadságát – a vallástól való szabadságot is beleértve. Az Alaptörvény ma is garantálja a világnézeti, vallási szabadságot - elvileg. 

Az állam vallási semlegességének az elve nem egy elvont eszmei érték, hanem nélkülözhetetlen a szabadságjogok és a demokrácia fenntartásához, hiszen ha a nemzet a vallási közösségeket különleges bánásmódban részesíti és megengedi nekik, hogy a hittételeikből levezetett transzcendens felhatalmazásra és isteni legitimációra hivatkozva áthágják az egyenlőség elvét és a jogállami kereteket, ezzel ellehetetlenítjük a demokratikus döntéshozatalhoz elengedhetetlen érvekre támaszkodó társadalmi párbeszédet. 

Az állam működését, a jogszabályoknak és intézkedéseknek az egyenlő emberi szabadságot és méltóságot tiszteletben tartva a vallási irányzatokon és világnézeteken túlmutató, a mindannyiunk által fizikailag érzékelhető valóság talajára kell alapozni, mert az az alap, amelyre különböző világnézeteket és vallási hittételeket valló emberek közös államot tudnak építeni.

Ahhoz, hogy a világnézeti szabadság a gyakorlatban is érvényesüljön, a következőkre van szükség: 

1. Az állam, az önkormányzatok és intézményeik, és a nevükben a polgárok és az ügyfelek előtt megnyilvánuló vezetők és munkatársak nem foglalhatnak állást sem nyíltan, sem burkoltan és indirekt módon (pl. közpénzek biztosításával) sem valamely vallási irányzat, sem a vallásosság mellett vagy ellen. Minden jogszabálynak vallási tekintetben semlegesnek kell lennie.
2. Minden vallási hiten alapuló szabály csak arra az emberre nézve lehet kötelező, aki ezt a hitet osztja, ezért vissza kell vonni minden jogszabályt és intézkedést, amelynek indoklása  valamilyen vallási hittételre (pl. a „teremtés rendjére”) támaszkodik.
3. A törvény előtti egyenlőség elvét vallási, világnézeti vonatkozásban is érvényesíteni kell, többek között a bűnüldözésben is. Az egyházi intézmények és vallási közösségek vezetői és munkatársai és az egyéb egyházi személyek nem részesülhetnek különleges bánásmódban a törvény előtt, a rendőri munkában és a bírósági eljárásokban.
4. A szólásszabadság biztosítását, a személyiségi jogok védelmét és gyűlöletbeszéd tiltását vallási, világnézeti tekintetben semleges elvek mentén kell érvényesíteni: Felelősségre azokat kell vonni, akik megkérdőjelezik, hogy egy másik ember az övével egyenlő méltóságra jogosult, és azokat, akik hamis állításokat tesznek másokról. A védelem embereknek jár, nem eszméknek: bármilyen nézet, hiedelem és hittétel szabadon bírálható a valóság talaján álló érvekkel. El kell törölni a „vallási érzések megsértését” tiltó gumiparagrafusokat, mert egyenlőtlenné teszi a társadalmi párbeszédet. A karikatúrák és   szatírák funkciója az, hogy társadalmi és hatalmi visszásságokra mutassanak rá, és ennek megfelelően el kell tűrnie a kifigurázását annak, aki a kifigurázott szituációban hatalmi helyzetben van.
5. Az egyházak hitéleti tevékenységét a híveknek maguknak kell finanszírozniuk tagdíjakkal, adományokkal és az adófizetők 1%-os felajánlásaival. A hitéleti célokra nyújtott állami támogatásokat meg kell szüntetni, és az állam csak a tényleges adófizetői felajánlásokat továbbíthatja a kedvezményezetteknek. Az államtól közvetlenül vagy közvetetten kapott forrásokból (pl. az oktatásért kapott normatív támogatásokat) nem lehet egyházi személyek bérét finanszírozni, és az ilyen forrásokból finanszírozott munkavállalókra alkalmazni kell a hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályokat.
6. A „második 1%”-os SzJA-felajánláshoz érdemi szekuláris alternatívát kell biztosítani. A második 1%-ot nem valamely egyháznak felajánló polgárok adója nem kerülhet vallási kötődésű szervezetekhez, ezért lehetővé kell tenni, hogy a polgárok transzcendencia-mentes világnézeti szervezeteknek ajánlják fel az SzJA 1%-át.
7. Az államnak az egyházaktól vissza kell szerezni a 2010 óta térítésmentesen kapott állami, önkormányzati ingatlanokat. 
8. Fel kell számolni az „örökjáradék” rendszerét, amelynek keretében az állam lényegében örök időkre „kibérli” az egyházaktól 1949-ben államosított és a rendszerváltáskor vissza nem szolgáltatott épületeket. Az, hogy egy szerződés felbonthatatlan”, alapvető jogi és etikai normákat sért.
9. Szektorsemleges feltételeket és szektorsemleges finanszírozást kell biztosítani a  oktatási, idősgondozási és szociális közszolgáltatások kiszervezésénél. Egy adott feladat ellátásáért ugyanolyan pályázati feltételeket és ugyanolyan (a tényleges költségeket fedező) finanszírozást kell biztosítani függetlenül attól, hogy a fenntartó civil, vallási, egyházi, önkormányzati, állami vagy egyéb nonprofit szervezet. A több intézményt működtető fenntartóknál biztosítani kell, hogy a kapott finanszírozást azokra az ellátottakra fordítsák, akik után kapták. A feladatvégzés minőségét vallási tekintetben semleges, objektív, szakmailag megalapozott kritériumok mentén kell értékelni.
10. Azonos adózási, járulékfizetési és átláthatósági követelmények kell, hogy vonatkozzanak a vallási és a nem vallási (civil) szervezetekre; engedményeket legfeljebb a szervezet mérete alapján szabad tenni.
11. Az államnak garantálni kell, hogy a más vallási irányzatokat követő és a nem vallásos (hitetlen, ateista, agnosztikus, stb.) polgárok egyenlőségét ne sértsék a Horn Gyula szocialista miniszterelnök által 1997-ben megkötött Vatikáni Szerződés rendelkezései. Mivel az uniós és alkotmányos szabadságjogok eleve biztosítják a szerződésben a Katolikus Egyháznak adott méltányolható jogokat és egyben tiltják a Katolikus Egyházzal való kivételezést, a szerződés idejétmúlt és felesleges, és ezért formálisan is meg kell szüntetni.
12. Az államnak biztosítania kell, hogy mindenki többletteher nélkül vallási tekintetben semleges szolgáltatóknál vehesse igénybe az őt megillető közszolgáltatásokat. hiszen a vallásilag elkötelezett intézményben óhatatlanul kirekesztődik a közösségi életből az, aki nem tart igényt vallási szolgáltatásokra, míg aki semleges intézményben veszi igénybe ugyanezt a szolgáltatást, emellett háborítatlanul részt vehet világnézeti, vallási közössége életében is. Ezért nem kerülhet több pénzbe, időbe, utazásba, utánajárásba és különösen nem minőségi  kompromisszumba, ha valaki nem kíván „árukapcsolásos” közszolgáltatást igénybe venni. Különösen elfogadhatatlan, hogy gyerekek, idősek, fogyatékosok, szociálisan rászorulók, hajléktalanok és egyéb különösen sérülékeny társadalmi csoportok olyan bentlakásos intézményekbe kényszerüljenek, ahol a közösségi életnek felekezeti színezete van.
13. A vallási közösséghez, egyházhoz kötődő szervezetek kötelesek tájékoztatni a hozzájuk fordulókat a vallási kötődésükről. Nem elfogadható, hogy a drogprevenciós programot igénybe vevő iskola és a játszóházba járó szülő utólag szembesüljön azzal, hogy a programmal egy vallási közösség szeretne bevonzani magához, ahogy az sem, hogy az  adománygyűjtő önkéntes sem tudja, hogy egy egyháznak gyűjt.
14. Mivel a gyerekek helyzetüknél fogva különösen kiszolgáltatottak, az államnak és a társadalomnak külön figyelmet kell fordítani a gyerekjogok védelmére. A társadalom eddigi mulasztásai miatt az államnak kutatócsoportot kell megbíznia, hogy tudományos alapokra helyezett átfogó vizsgálatot végezzenek mind az állami, mind az egyházi, mind az egyéb nem állami fenntartású bentlakásos intézményekben, valamint a nevelőszülői hálózatokban és fel kell tárni azokat a tényezőket, amelyek elősegítik az abúzus  különböző formáit és hátráltatják a gyerekjogok érvényesülését.
15. A szülők neveléshez való joga csak a gyerekjogok tiszteletben tartása mellett érvényesülhet. Kiskorú gyerekeken nem hajthatók végre olyan visszafordíthatatlan beavatkozások és testmódosítások, amelyekre nincsen nyomós egészségügyi és járványügyi indok. A szülők nem zárhatják el a gyerekeiket sem a családi és a szűk közösségen túli világ felfedezésétől, sem a tudományosan megalapozott információktól.
16. Az oktatásban fenntartótól függetlenül érvényesülnie kell a gyermek információhoz való joga. A gyerekek információhoz való jogából kifolyólag az államnak gondoskodnia kell, hogy a gyerekek minden iskolában tudományosan megalapozott információhoz jussanak és elsajátítsák azokat a készségeket, amelyek a világban való boldoguláshoz és az autonóm, felelős állampolgárrá váláshoz szükségesek. Ezért a tanulók számára is egyértelműen el kell különíteni a vallási tartalmakat a tudományosan megalapozott ismeretektől. Ez az emberi együttélés szabályaival kapcsolatos ismeretekre is vonatkozik : az etikaoktatást és az állampolgári ismeretek oktatását nem pótolja a származási vallás szabályainak ismertetése, hiszen a gyereknek éppen az ezekről való reflektálás készségére van szüksége a mai világban való boldoguláshoz. Ezért minden gyereknek joga van filozófia szakos szaktanár által tartott etikaoktatásra. A tanítási és kutatási szabadság az államilag finanszírozott egyházi fenntartású köz- és felsőoktatási tevékenységben sem sérülhet.
17. Mivel az állami gondozásba került gyerekeknél az elsődleges cél a szülőkhöz való visszagondozás, újabb konfliktusforrást jelent, ha a gyerek olyan nevelőszülőkhöz kerül, akik másfajta vallási gyakorlathoz szoktatják őt, ezért mellőzni kell azt a gyakorlatot, hogy a gondozásba vett gyereket olyan közegbe helyezzék, amely az otthonival ellentétes vallásgyakorlatot követel tőle. 
18. Mivel az, akinek rettegnie kell a megélhetése vagy a lakhatása elvesztésétől, nem szabad a világnézete, vallása tekintetében sem, a szociális juttatások rendszerét úgy kell átalakítani, hogy érvényesüljön a szociális biztonsághoz való jog, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogok egyike. Elfogadhatatlan és a magyar társadalom szégyene, hogy alacsony jövedelműek, munkanélküliek, megváltozott munkaképességűek más emberek jótékonykodására és karitatív könyörületére szorulnak, és ételért és lakhatásért kénytelenek akár a hitükkel, világnézetükkel ellenkező tevékenységet folytató szervezetekhez folyamodni.
19. A magánélet és a bensőséges kapcsolatok tisztelete és törvényi védelme mindenkit egyformán illeti meg függetlenül attól, hogy azt milyen formában éli meg. Az ehhez kapcsolódó rendelkezéseknek is tükrözniük kell, hogy a polgárok a bensőséges kapcsolatok iránti szükségleteiket nem csak házasság keretében élik meg (hanem többek között házasság, sőt, együttélés nélküli kapcsolatokban és nem szexuális barátságokban is), és ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartását lehetővé kell tenni többek között járványügyi intézkedések során, kórházakban és egyéb intézményekben tartózkodóknál, illetve a lakhatás biztosításánál (pl. fegyveres szerveknél).
20. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a különböző eljárások és módszerek engedélyezését és a finanszírozást vallási, világnézeti tekintetben semleges formában, kizárólag tudományos adatok alapján kell szabályozni. 
21. Az egészségügyi személyzet joga az ellátás vallási világnézeti okokból való megtagadáshoz nem járhat a betegjogok sérelmével. Ügyeleti ellátásban, és ha az ellátást megtagadó személy nem tudja biztosítani, hogy az ügyfél haladéktalanul ellátáshoz jusson máshol, nem tagadhatja meg az ellátást. Azoknak a dolgozóknak, akik vallási, világnézeti, lelkiismereti okokra hivatkozva nem tudnak bizonyos ellátásokban közreműködni, az államnak átképzési lehetőséget kell biztosítania egy olyan szakterületre, ahol a vallás, világnézet gyakorlása nem jár mások jogainak a sérelmével.
22. Az egyénnek saját teste feletti önrendelkezési joga nem írható felül. A saját testről mindenki a saját belátása, világnézeti meggyőződése, vallási hite szerint rendelkezhet. 
23. A külföldi segélyezéspolitikát és a menekültügyet az emberek egyenlőségére kell alapozni. Elfogadhatatlan, hogy üldözöttek nem az üldözöttségre, hanem a vallási hovatartozásra tekintettel részesülnek védettségben és támogatásban.