Testről és lélekről

Itt sárkányok élnek

Itt sárkányok élnek

.Az, hogy a tudománynak jelenleg még nincs valamire válasza, nem jelenti azt, hogy oda bármit beleképzelhetünk, mint ahogy a régi térképeken a még fel nem fedezett földekre sárkányokat és egyéb mitikus szörnyeket rajzoltak.

Nagy Gergely legújabb videójában a keresztény világnézetbe fúródott legfájóbb tüskét piszkálgatja, a lélek problematikáját. Mert lehet azt mondani, hogy a csodák kora véget ért, hogy az ateisták félreértik az imát, hogy isten nem avatkozik bele a világ dolgaiba. Ha van lélek, akkor a materializmus téved, a gondolataink, az érzelmeink, a lelkiismeretünk, a tudatunk (vagy ezek közül valamelyikek) nem az agyunk neuronjainak, hanem a lélek működésének köszönhető.

Természetesen apologétaként meg sem próbálkozik a téma tárgyilagos bemutatásával, egy koherens, meggyőző lélek-hipotézis felvázolásával, melyben elmondaná mit gondol a lélekről. Amiben válaszolna olyan alapvető kérdésekre, mint hogy például csak az embernek van-e lelke, vagy van-e az állatoknak is lelkük, hogy mikor jelent meg a lélek a törzsfejlődés folyamán, hogy mikor költözik bele a lélek a testbe. Volt-e olyan emberelőd, amelynek még nem volt lelke, amely gyerekeinek viszont már volt lelke? Mi történt, ha egy lélekkel rendelkező és egy lélek nélküli egyednek gyermeke született?

Mi történik az egypetéjű ikrek esetében, talán a lélek is tud osztódni vagy eleve két lélek költözik a zigótába? Mi a helyzet a kimérákkal, amikor a kétpetéjű ikrek összeolvadnak? Mi van, ha egy ember agyának az egyik fele az egyik, a másik fele a másik iker sejtjeiből áll, akkor ennek az embernek két lelke van?

Az evolúció során a felesleges szervek, melyeknek létrehozása, növesztése sok energiát igényel, elsorvadnak. Hogyan lehetséges az, hogy az embernek van az állatvilágban a testméretéhez képest legnagyobb agya, mely az ember nyugalmi energiaszükségletének 20%-át fogyasztja, ha valójában a tudati folyamatok, vagy azoknak egy része a lélekben zajlik? Nem kellett volna az agyunknak is elsorvadnia? Egy sakkozó a folyamatos koncentráció miatt akár 6000 kcal-t is elégethet naponta, szemben egy átlagember agyának napi kb. 350-450 kcal-nyi energiaszükségletével. Hogy lehetséges ez, ha a lelki folyamataink, vagy egy részük valójában egy természetfeletti, anyagtalan entitásban zajlanak?

Ha vannak olyan tudati funkciók, amelyeket a transzcendens lélek végez, akkor hogyan lehetséges, hogy a gondolkodásunk, a tudatunk kémiai anyagokkal, fizikai hatásokkal befolyásolható? Mit csinál a lélek, amikor alszunk? Ha van lélek, miért nem sikerült kimutatni, hogy az elménk mely funkciói nem befolyásolhatóak fizikai módszerekkel? A fogyatékos emberek lelke is fogyatékos lenne? A betegségek vagy épp az öregedés során a lélek válik szenilissé és demenssé?

Van egy feloldási kísérlet ezen aggasztó kérdésekre, mégpedig, hogy az agy csak egy közvetítő, egy interfész a lélek felé. Ha az interfészt megzavarjuk, akkor hibásan közvetít a lélek felé és onnan vissza, tehát például a tudatmódosító szerek hatása így megmagyarázható, és érthető, miért tántorog a részeg ember és miért látja máshogy a világot részegen. Az agy nagy energiafogyasztása is többé-kevésbé védhető lenne így. Ez a teória sem tud viszont választ adni arra, hogy miért változik meg maga a tudatállapot, és a memóriánkat miért lehet megzavarni? Ha meghibásodik a telefonunk és más hangok jutnak át a túloldalra, mint amit mondunk, illetve mást hallunk, mint amit a túloldalról mondanak nekünk, attól még nem fogjuk úgy érezni, hogy megváltozot a világ odaát, az első dolgunk lesz arra gyanakodni, hogy a közvetítés rossz, de a gondolkodásunk ezáltal sem változik meg. És a memóriám sem fog törlődni azáltal, nem lesz filmszakadásom, ha a telefon átmenetileg nem jól működik. Látható, hogy ez a feloldási kísérlet is foghíjas, nem ad egy használható modellt a test és a lélek kapcsolatáról, és minden ellentmondást elhárítva is maximum egy falszifikálhatatlan feltételezéshez jutnánk vele, tudományosan értelemben haszontalan, nemhogy kutatott, de kutathatatlan felvetéssé válna.

Nem mintha a kreacionizmus, vagy újabb nevén intelligens tervezettség valami hatalmas intellektuális teljesítményt tett volna le az asztalra, de a képviselői legalább próbálnak, igyekeznek tudományos bizonyítékokkal érvelni, amelyek az evolúciót cáfolhatnák. Azonban a lélekhívő keresztények még odáig sem jutnak el, hogy valamifajta félig-meddig tudományos elmélettel álljanak elő, miközben cáfolni próbálják a materialista neuronelméletet.

Nagy Gergely ezt annyival intézi el, hogy attól még, hogy fogalmunk sincs, hogy hogyan zajlik a lélek és a test interakciója, még ok-okozati kapcsolatban állhatnak egymással.

(Az interakció mibenlétéről beszélni egyrészt igencsak korai, vagy inkább csak üres spekuláció, hiszen még arra sincs meggyőző érv, hogy lenne interakció, lenne lélek. Másrészt az anyag viselkedését a fizika igen jól leírja , így agy-lélek interakción belül az agy igenis vizsgálható. Ha tehát létezne ilyen interakció, akkor annak egyrészt kimutatatónak kellene lennie, azaz az anyagnak az agyunkban másképpen kellene viselkednie, mint ahogy a fizika jelen állasa szerint szerint viselkedik, másrészt ezzel a lélek bekerülne az áttételesen vizsgálható, tehát evilági jelenségek közé.)

Az egyik fő kifogás az, hogy az gondolataink vagy érzékszervi tapasztalatink nem felelnek meg semmilyen fizikai mennyiségeknek, nem helyezkednek el sehol a térben, nincsenek kémiai összetevőik és nincsenek elektromágneses tulajdonságaik. És bár a fizikalisták mondhatják, hogy a gondolataink, emlékezetünk egy adott agyterület neuronjainak a működéséhez kapcsolódnak vagy ott vannak eltárolva, de ez csak azt bizonyítaná, hogy a tudatunk vagy a lelkünk ok okozati összefüggésben van az agyunkkal, de nem jelentené azt, hogy azonosak lennének.

Ha elképzelünk egy rózsaszín elefántot, akkor nem lesz az agyunkban semmiféle rózsaszín entitás, egyetlen agysebész sem fog rózsaszín elefántot találni az agyunkban (Az agysebész feltehetően a rózsaszín elefánt gondolatát sem fogja megtalálni az agyunkban.)

A tudomány szerint a tudatunk, a gondolataink, az érzéseink az agyunkban található neuronok, elektromos impulzusok, atomok, elemi részecskék „táncaként” írható le. Bár már az agy sok titkát sikerült megfejteni, tény és való, hogy egyelőre nincs még olyan elmélet, amelyik képes lenne akárcsak egy főemlős agyának a működését is teljeskörűen megmagyarázni. Az, hogy a tudománynak jelenleg még nincs valamire válasza, nem jelenti azt, hogy oda bármit beleképzelhetünk, mint ahogy a régi térképeken a még fel nem fedezett földekre sárkányokat és egyéb mitikus szörnyeket rajzoltak. A nemtudásra alapozott érv mintapéldája a rések istene, amelyet a világ még feltáratlan összefüggéseire, mint fehér foltokra írja rá valaki, hogy ott isten munkálkodik. Itt ugyanezt látjuk, csak Isten helyett a lélek létét igyekszik alátámasztani ugyanazzal az érvelési hibával.

Nagy Gergely érvelése lényegében a következő. Azt szeretné bemutatni, hogy a materialista tudomány téved, tehát létezik lélek.

A materialista tudomány, csupán az agyunk részecskéinek viselkedésével, a neuronok működésével nem tudja megmagyarázni a tudatunk jelenségeit. Mivel a tudomány nem tudja megmutatni, hogy hol van az agyban a rózsaszín elefánt gondolta, ebből következik, hogy a materialista tudomány megbukott, tehát van lélek. Megjegyezném, hogy a hívő sem tudja megmutatni hol van a rózsaszín elefánt, egyszerűen csak szőnyeg alá söpri a kérdést azzal, hogy azt állítja, hogy a rózsaszín elefánt lélekben van, amely meg ugye nem vizsgálható. A tudomány ezzel szemben alázatos: bátran felvállalja, meddig terjednek a jelenlegi ismereteink.

Tehát jelenleg ugyan nem tudjuk pontosan hogyan kódolódnak az agyunkban az emlékek, gondoltatok; de ez még nem jelenti azt, hogy ezt soha nem is fejthetjük meg. Abból, hogy pillanatnyilag a tudomány nem mindent tud, még nem következik az, hogy az emlékeinket, gondolatainkat nem a neuronok reprezentálják. A lélekhívő szerint elvileg sem lehetséges, hogy a gondolatainkat, a tudatunkat a neuronok hordozzák; ezt viszont természetesen bizonyítaniuk kellene.

Mindeközben a kutatók fMRI és mélytanuló algoritmusok segítségével már azt is nagyjából meg tudják jósolni, hogy mit néz éppen az ember akinek az agyát letapogatják.

A melytanuló algoritmusokra azért is fontos itt odafigyelni, mert bennük ugyanez a meg nem értett jelleg áll elő: a betanítás során a hálózat behangolódik bizonyos minták felismerésére, ám hiába próbáljuk meg értelmezni az így kialakuló hálózat milliónyi paraméterét, nem fogjuk benne megtalálni a felismerést lehetővé tevő, nekünk embereknek jól megfogható, sarkallatos elemeket. Hiába képes már egy telefon is felismerni az arcom, és feloldani a képernyőt csupán ennek alapján, az ehhez szükséges adatokban sehol nem fogjuk megtalálni a szemöldököm méretének adatait, a szemszínem, az arcom arányait [pedig azok igencsak szemrevalóak, a szerkesztő megjegyzése]. Senki nem áll neki amellett érvelni, hogy ha a telefonom felismer engem, ugyanakkor a mélytanuló algoritmus neurális hálójában nem találhatóak meg az arcom fizikai paraméterei, akkor a telefonnak lelke van, és ezek a fizikai adatok a telefon lelkében találhatóak.  

A fenti érv tehát csak amellett hozható fel, hogy az emberi tudatos gondolkodásban megjelenő és verbálisan is kifejezett fogalmaknak nem egyszerű, fényképszerű leképzései találhatók meg az agyban, hanem ennél bonyolultabb a kódolás – ami valljuk be cseppet sem meglepő, ennek éppen az ellenkezője lenne a meglepő, ha a világ valamiféle lekicsinyített színháza kerülne elő a fejünkből.

A talán a legfogósabb érv a kválé problematikája. Tegyük fel, hogy Kata még sohasem látott színeket, csak fekete fehérben láthatja a világot. Viszont megtanítottak neki mindent a színekről, amit csak tudományosan tudni lehet. Tudja, hogy milyen hullámhosszú fény milyen színnek felel meg, tudja, hogy az egyes felületeknek milyen a reflektív tulajdonsága, milyen folyamatok játszódnak le a testében, amikor egy adott hullámhosszú foton a szemében jut. Tehát mindent tud, amit fizikai, biológiai szempontból a piros színről és annak érzékeléséről tudunk. A kérdés az, hogy van-e valami, amit Kata nem tud a témában?

Az állítás az, hogy amikor Kati először meglát egy piros almát, akkor egy új dolgot tanul, azt, hogy milyen látni egy vörös dolgot. Nagy Gergely állítása szerint a piros szín tapasztalása fizikailag leírhatatlan. Meg kell hagyni, első pillanatra tényleg meggyőzőnek tűnik a dolog, hiszen, ha Kati mindent tud, amit fizikailag tudni lehet, de egy egyszerű tapasztalással újat tudott meg, akkor az nyilván nem írható le fizikailag. De vajon tényleg így van-e ez?

Nyilván senki nem mondaná, hogy ha mindent elolvastunk a Csillagok háborúja című filmről, amit csak lehet tudni róla, de sohasem láttunk egyetlen képkockát sem belőle, akkor nem szereznénk új információt a film megnézése során. Azt se mondaná senki, hogyha minden tudunk a biciklizésről, akkor már nem is kell megtanulnunk gyakorlatban biciklizni, akkor nincs szükségünk azokra a reflexekre, amelyek segítségével képesek leszünk két keréken egyensúlyozni. Attól, hogy mindent tudunk a látásról, amit a tudomány csak ismer, még nem leszünk képesek feldolgozni semmilyen látványt, ha még sohasem láttunk egyetlen fotont sem. A látóközpontnak ezt meg kell tanulnia.

Hol van tehát a trükk a piros almás gondolatmenetben? Ott, hogy a tudományos tudás teljesen más neuronokban reprezentálódik, mint amelyekben a látvány. Ha Kata életében először lát egy random színt, alapesetben fogalma sem lesz róla, hogy pontosan melyik is az a szín, amit lát, legfeljebb találgathat, hogy az alma valószínűleg piros lehet. Gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy a természetben előforduló dolgok milyen színűek, és így válunk képesé a színek beazonosítására.

Persze ha Kata valóban mindent tud a látásról, a saját látórendszeréről, és technikai eszközökkel képes megfigyelni a szemében, látóközpontjában történő eseményeket, akkor képes visszafejteni azt, hogy milyen színűnek látja az látott dolgot, anélkül, hogy hagyományos módon meg kellene tanulnia a színeket. Sőt, ha az eszközei a kellő technológiai szinten vannak, akkor a látóidegbe juttatott idegi impulzusokkal is képes színeket látni, anélkül, hogy valaha is ténylegesen látott volna akár egyetlen piros almát is. Ez nem sci-fi, ma már képesek vagyunk a vakok látásának visszaadására.

A fentiek alapján belátható, hogy ez az érv a legkevésbé sem cáfolja azt, hogy a materialista biológia, neurológia képes lehet majd megmagyarázni az érzetet, a korábban említett kválét.

A  következő érv: „Az evolúcióelmélet jól magyarázza, hogy miért húzzuk el a kezünket, ha ráütünk kalapáccsal, hiszen ez a viselkedés kapcsolatban áll azzal, hogy az organizmusok általában igyekeznek elkerülni a saját pusztulásukat, azt azonban nem magyarázza, hogy ezzel az organizmus fenyegető veszélyeket elkerülő magatartással miért kapcsolódik össze egy tudatos és szubjektív élmény? Akár fizikalisták vagyunk akár nem, annak magyarázata filozófiai kell, hogy legyen, hogy az anyagi folyamatok miért vezetnek nemcsak az élőlények megfelelő viselkedésmintázatához, de a szubjektív átélés valóságához is.”

Ez az érvelés nagyjából azzal analóg, mintha azt mondanánk, hogy azt az evolúció megmagyarázza, hogy egyes dinoszauruszoknak miért nőtt tolla, de akár fizikalisták vagyunk akár nem, annak magyarázata filozófiai kell, hogy legyen, hogy egyes tollas dinoszauruszokból miért tanultak meg repülni. Miért pont a tudatot és a szubjektív élményt nem tudja majd valamikor a biológia, pszichológia, a kognitív tudomány megmagyarázni, miért csak a filozófia tudja?

Másrészt vegyük észre, hogy a felvetés úgy van tálalva, mintha a szubjektív átélés nem lenne szükségszerű: arra vár magyarázatot az érv, hogy miért társul a szubjektív átélés az élőlény viselkedéséhez. Ám ez egy erősen megkérdőjelezhető álláspont, amit a filozófiai zombi néven szokás emlegetni: lehetségesek-e tökéletesen embernek kinéző, és tökéletesen emberként viselkedő lények, akiknek az emberi viselkedés során nincsenek szubjektív élményeik, azaz kválé nélkül léteznek? Ha ugyanis ilyen nem lehetséges, például Daniel Dennett ateista filozófus szerint, akkor arra jutunk, hogy a fenti kérdés téves: a szubjektív élmény a testünk működésének része, nem pedig egy opcionális eleme. Ettől még természetesen jó lenne megmagyarázni, hogy mit is jelent egy rendszerben a szubjektív élmény, mint belső folyamat, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy válasz helyett azt mondani, hogy lélek a felelős ezért, semmilyen magyarázóerővel nem bír, sőt a fentebb tárgyalt problémák miatt csak még több problémát és nyitott kérdést szül.

A következő bombasztikusnak szánt érvelés a videó egyértelmű mélypontja: „A saját énemmel kapcsolatos első személyi tudatom és a lelkiállapotaim önmagukat prezentáló jellege miatt biztosabb lehetek abban, hogy van lelkem, mint abban, hogy van-e egyáltalán testem. Tehát a bizonyítási kényszer valójában a fizikalistákon van.”

Azt, hogy létezik a fizikai valóság, azt, hogy benne minden egyes ember létezik, bár valamifajta összeesküvéselmélet-szerű érv alapján kétségbe lehetne vonni, de a természettudomány szempontjából végülis teljeséggel mindegy, hogy a világ létezik-e vagy csak úgy tűnik, mintha létezne. Tudományos szempontból a testünk létezik. Viszont lélek létezése mellett a leghalványabb tudományos bizonyítékot sem sikerült felmutatni.

A szubjektív élmények bizonyítóerejét gyakorta kiáltják ki a legbiztosabb, legautentikusabb tapasztalatként, ám ennek a tapasztalatnak a megbízhatósága rögvest szertefoszlik, ha felidézzük, mennyire sok illúzió tanúi vagyunk nap mint nap. Lehet erre azt válaszolni, hogy az érzékeink bár lépten-nyomon becsapnak, de maga az, hogy annak a személynek létezése, aki érzékel, nem megkérdőjelezhető. Ez igaz, csak ez semmit nem mond arról, hogy ezen érzékelésünk és tudatos élményünk anyagon túli természetű lenne! Márpedig Nagy Gergely pont emellett érvel a videóban. Vegyük észre mi is a trükk: feltette, hogy van test és lélek. Ezek közül a lelket elkerülhetetlenül létezőnek nyilvánította azon az alapon, hogy vannak tudatos élményei és ezek a lélekben vannak. Ezen premisszák fényében fennmaradt annak bizonyítási terhe, hogy van-e testünk. Csakhogy ez egy szimpla körkörös érvelés. Ha nem a dualizmusból indulunk ki, és abból, hogy a tudatos élmény a lélekből fakad, akkor a konklúzió sem az lesz, hogy a test létezését kellene bizonyítanunk és a lélek létezése már eleve bizonyos lenne. A fizikalista szerint viszont a gondolkodás és a tudatos élmény az anyagi testünk működésének jelensége, ez az amiről tényleges van tapasztalatunk.

A videóban Nagy Gergely trójai falóként próbál filozófiai érveket használni arra, hogy aláássa a tudomány azon eredményeit, melyeket az idegrendszer, az agy, a tudat megismerése, megértése során elért. Azonban, mint láthattuk ezek a filozófiai érvek vagy tévesek, vagy egyszerűen nem rendelkeznek elégséges meggyőző erővel ahhoz, hogy fel kelljen adnunk azt az elképzelést, hogy a tudat a részecskék, neuronok viselkedésével magyarázható. Viszont még ennyi okunk sincs hinni abban, hogy létezne bármiféle természetfeletti lélek, vagy hasonló.

Rassay Krisztián és Waldmann Tamás

 
már 12, 2021
424
13
min read