Békés Gáspárt is utolérte a "krisztusi szeretet"

Komment a Pesti srácok portálon

Feszítsék keresztre Békés Gáspárt!

A „krisztusi szeretettől” megrészegült fundamentalista keresztények most ezerszámra ontották magukból gyűlölködő kommentjeiket, melyekben olyan válogatott kínzásokról ábrándoztak, amely talán még az Iszlám Állam terroristáinak sem jutott volna eszébe.

Ismét kimutatták a foguk fehérjét azok a keresztények, akik napi szinten hazudják pofátlanul a környezetüknek, hogy ők erkölcsileg magasabb színvonalon állnak, mint az átlagember. A „krisztusi szeretettől” megrészegült fundamentalista keresztények most ezerszámra ontották magukból gyűlölködő kommentjeiket, melyekben olyan válogatott kínzásokról ábrándoztak, amely talán még az Iszlám Állam terroristáinak sem jutott volna eszébe. Tették mindezt azért, mert Békés Gáspár évekkel ezelőtt egy írásában felvetette, hogy a csecsemők keresztelése beleegyezésük híján illegitim lehet. Megkövezés, agyonverés, élve darabolás – ezek még csak a legkíméletesebb halálnemek voltak azok közül, amelyekről Jézus követői fantáziáltak, amivel most ország-világ előtt rámutattak arra, hogy a fundamentalista kereszténységnek semmi köze az erkölcshöz, sőt ez a két fogalom szükségszerűen kizárja egymást.

Hogy annak a hatásmechanizmusát megértsük, hogyan aljasítják le a keresztény tanítást, mindenek előtt a fundamentalista hívők gondolkodását kell megértenünk. Számukra egy jó cselekedet egyáltalán nem attól válik pozitívvá, hogy azzal egy másik emberen segítenek: náluk a „felebaráti szeretet” csakis egy célt szolgál, hogy ők a mennyországba juthassanak. De egy fundamentalista keresztény hívő pontosan tudja, hogy az „utolsó ítéletkor” ezek a cselekedeteik annyit fognak csak számítani, mint egy porszem a homoksivatagban: a lényeg ugyanis a hit, ami náluk jóval fontosabb, mint az erkölcs. Olyannyira, hogy a hitért folytatott harc – az iszlámban ezt jelenti a dzsihád – felülír minden épeszű tettet. Ez a degenerált látásmód mutatkozik meg abban, amikor a templomban csúsznak-másznak a fundamentalista keresztények. Ők ezt óriási erkölcsi jóként értékelik, függetlenül attól, hogy ezzel valójában senkin nem segítenek. Ellenben ez a bárgyú „áldozatuk” csak növeli bennük a gyűlöletet azok iránt, akik nem hisznek az efféle hókuszpókuszokban.

Tovább rombolja a fundamentalista keresztények erkölcsi érzékét az a töméntelen természetfölötti, kétértelmű, ellentmondásos „erkölcsi” tanítás, ami leginkább a papok szeszélyeit követi. Ez az erkölcs a földi nagyságok, az elnyomók javára engedékeny, a nagyvilági emberek és a lumpen elemek (lásd: Békés Gáspárt gyalázó kommentelők) kedvteléseihez alkalmazkodik, a lényeges emberi kötelességeket pedig könnyű vallási gyakorlattal pótolja. Ebből kitűnik, hogy a fundamentalista keresztények tökéletesen össze tudják egyeztetni a megszokott vétkeket, kicsapongásokat, sőt bűnöket is a lelkiismeretesen, aprólékosan megtartott vallásossággal. Ezért a legkülönbözőbb becsvágyók, csalók, feslett életűek, züllöttek, tolvajok, zsarnokok időről időre papjaik lábához borulnak és megvallják bűneiket, és utána nyomban ugyanazoknak a kilengéseknek hódolnak, amelyekért az előbb még az ég kegyelméért könyörögtek.

Azonban aki figyelmesen elolvassa azokat a kommenteket, amelyekben a fundamentalista keresztények Békés Gáspár kínhaláláról álmodoznak, könnyen észreveszi, hogy ezek az emberek valójában a mennyei ajándékért teszik mindezt. Ők ugyanis számító módon abban bíznak, hogy ha ezt a fiatalembert gyalázzák, azzal Istennek kedves dolgot tesznek, hiszen az ő szemükben az emberjogi aktivista Isten ellen vétett. Márpedig aki így tett, azt meg kell büntetni! Ám ez a gátlástalan talpnyalás az égiek felé azért mégsem önzetlen: ezek a keresztények azt hiszik, hogy a Békés ellen elkövetett aljasságaikért majd jutalom jár majd a túlvilágon. Éppen ez az a vallási tanítás, ami a fundamentalista keresztényeket a leginkább lealjasítja, olyannyira, hogy ma már könyvárnyi irodalma van annak, hogy a keresztény hívők valójában sokkal erkölcstelenebbek, mint a nem hívők (csak néhány ezek közül: Decety-Jean-Kang; McKenna, Wiethüchter).

Így akármennyire is úgy látszik most, hogy Békés Gáspár esete egy tragédia volt, valójában egyáltalán nem az. A fiatal aktivista története ugyanis most ország-világnak megmutatta, mit is jelent a gyakorlatban ez a fajta „krisztusi szeretet”. Ezek a kommentelők ha tehetnék, pontosan ugyanott folytatnák, mint elődeik, a keresztes lovagok, az eretnek- és boszorkányüldözők, akik milliók életét oltották ki a legkegyetlenebb módon. Látja ezt a széles közvélemény is, amelyik ezután úgy menekül majd a fundamentalista keresztény hívőktől, mint a leprásoktól. És éppen ez segíti őket abban, hogy végre boldog életük legyen.

feb 05, 2021
553
3
min read