...az ateizmus szempontjából nem lényegi kérdés, hogy volt-e az univerzumnak kezdete, vagy sem; nem kell a végsőkig ragaszkodnunk ahhoz, hogy volt...
A kalám kozmológiai istenérv manapság az egyik legnépszerűbb keresztény istenérv, ezt fogjuk cáfolni 2 részes cikksorozatunkban. Az érv a következő:
[P1] Mindennek, aminek a létezésének van kezdete, oka van. (önmagán kívüli okozója).
[P2]. Az univerzum létezésének van kezdete.
Konklúzió. Tehát az univerzum létezésének oka van.
Először is szeretném leszögezni, hogy az ateizmus szempontjából nem lényegi kérdés, hogy volt-e az univerzumnak kezdete, vagy sem; nem kell a végsőkig ragaszkodnunk ahhoz, hogy volt. (Ellentétben a keresztényekkel, hacsak nem szeretnénk a világ teremtését is metaforaként értelmezni).
Nem tagadom, hogy a fizika jelenlegi állása szerint elképzelhető, hogy az ősrobbanás tényleg a téridő kezdete volt. Ugyanakkor ez még nem eldöntött kérdés, éppen annyira lehetséges az is, hogy az univerzumnak, a multiverzumnak sohasem volt semmiféle kezdete. Jelenleg még nem jártunk sikerrel a kvantummechanika és a relativitáselmélet egyesítésében, nem ismerjük a sötét energia és a sötét anyag eredetét, nem tudjuk, hogy létezik-e a multiverzum; hogy miért lehetséges élet az Univerzumban, így nem csoda, hogy még nem tudhatjuk biztosan, hogy volt-e kezdete a világegyetemnek.
William Lane Craig apologéta tette népszerűvé a kalám kozmológiai istenérvet, amely, mint minden istenérv, ezer sebből vérzik- például a második premisszája azt állítja, hogy az univerzumnak volt kezdete. Az ősrobbanás elmélete szerint 13,8 milliárd évvel ezelőtt az univerzum rendkívül sűrű és forró állapotban volt, majd a tér tágulni kezdett- ezt a verziót számos megfigyelés is alátámasztja, a galaxisok távolodása, a kozmikus háttérsugárzás, a csillagközi anyag összetétele, ésatöbbi. Kezdetben a fizikusok valóban nem igazán kérdőjelezték meg, hogy az ősrobbanás ténylegesen egy szingularitással kezdődött és a nulladik pillanatban jött létre a tér és az idő is. Ez a konszenzus az utóbbi pár évtizedben viszont erősen megingott. Ez nem is csoda, hiszen a kozmológia csupán az 1960-as években kezdett igazi tudományterületté válni.
William Lane Craig a Borde-Guth-Vilenkin-tétel alapján azt állítja, hogy a kérdés eldöntött: a fizikusok már bebizonyították, az Univerzumnak van kezdete, és az egyik szerző, Vilenkin is időnként mond hasonlókat. Őszintén szólva több tucat kozmológiai ismeretterjesztő könyv elolvasása során sohasem találkoztam sem a BGV-tétellel, sem Vilenkin nevével, ellentétben Alan Guth, aki a modern kozmológia egyik atyja. De ettől még éppen lehet, hogy Craignek van igaza és az bebizonyították, hogy az univerzumnak van kezdete.
De vajon lehet-e valóban igaza Craignek? Igazolhatja-e egy fizikai bizonyítás minden kétséget kizáróan, hogy az univerzumnak volt kezdete? Nézzük meg, hogy hogyan is működik a modern természettudomány.
A fizikai elméletek a valóságot matematikai modellek segítségével reprezentálják. A fizikai valóság elemeit matematikai objektumok szimbolizálják, mint például a pontrészecskék, a részecskékék, hullámfüggvények, mezők, skalárok, vektorok, tenzorok, euklideszi vagy Riemann-terek, Hilbert-terek, ésatöbbi. A matematikai modellben végbemenő jelenségeket egyenletekkel írjuk le. Eljárások vannak arra, hogy a matematikai modellből hogyan olvashatóak ki a mérendő mennyiségek, az elméletnek pedig nagy pontossággal vissza kell adnia a fizikai valóságban megfigyelt jelenségeket. Ugyanakkor az is fontos, hogy az elmélet ezen felül ellenőrizhető jóslatokat is adjon, amivel alátámasztja, hogy jobb leírását adja a valóságnak, mint a korábbi vagy konkurens elméletek. Az Einstein az általános relativitáselmélet segítségével megjósolta, hogy a fény elhajlik a nehéz testek közelében, és ezt már egy 1919-es napfogyatkozás során sikerült bizonyítani; ugyanakkor a gravitációs hullámok létezésére tett előrejelzést csak 2015-ben sikerült igazolni. Peter Higgs 1960-ben jósolta meg a Higgs-bozon létezését, de az LHC-ben csak 2013-ban sikerült ezt a jóslatot igazolni is.
A fizikai elméleteket mindig csak egy adott energia/idő/méretskála tartományban tudjuk ellenőrizni, csak ott vannak kísérleti vagy megfigyelési bizonyítékaink arra, hogy az elmélet megfelelően írja le a valóságot. Azon túl, bár bízhatunk abban, hogy az elmélet továbbra is érvényben marad, nem lehetünk benne biztosak. Bár szinte mindenki elfogadta, hogy a Higgs-bozon egy elegáns magyarázata lenne az elemi részecskék tömegének, de bizonyítani végül csak kísérleti úton lehetett, hogy a Higgs-bozon valóban létezik. Ugyanígy bár valószínűnek tűnt, hogy vannak fekete lyukak vagy az exo-bolygók, de fel kellett őket fedezni, hogy biztosak lehessünk a létezésükben.
Ahogy Richard Feynman, az egyik legnagyobb fizikus mondta: „Nem számít, milyen szép az elméleted, nem számít, mennyire okos vagy. Ha ellentmondásban van a kísérlettel, akkor az elméleted téves.”
Ennyi elméleti bevezető után vizsgáljuk meg a „híres-nevezetes” BGV-tételt. (Legalábbis keresztény körökben mindenképpen nevezetes). A tétel egyébként Steven Hawking utolsó munkájához hasonlóan azt vizsgálja, hogy lehetséges-e az örökös infláció (eternal inflation), vagyis hogy az univerzum öröktől fogva exponenciálisan tágul és abból egyes térrészek lecsatolódnak. (Egy ilyen lecsatolódott, a Hubble-törvény szerint táguló térrésznek lenne a része a mi megfigyelhető univerzumunk.)
A BGV-tétel annyiban haladja meg a korábbi hasonló próbálkozásokat, hogy nem szükséges hozzá, hogy az energia-impulzus tenzor kielégítse a gyenge energia feltételt (ami a hagyományos anyag esetében teljesül, de az inflációs modellek kvantumeffektusai esetében sérül), ez pedig látszólag lehetővé teszi az örökös inflációt, magyarul ebben az esetben az univerzumnak nem kell, hogy legyen kezdete.
A tétel mélyebb ismertetése túlmutat a poszt keretein, de a számolás során a szerzők egyetlen kimondott feltételt tesznek: kizárják, hogy lett volna összehúzódó szakasza az univerzumnak. Viszont hallgatólagosan feltételezik, hogy az általános relativitáselméleten, a kvantummechanikán, sőt az inflációs-korszakon túli fizika, a Planck-korszak fizikája (10^-43 sec), vagy a mindenség elmélete esetében is használható marad a használt relativisztikus megközelítési mód és matematikai módszerek.
Az infláció bevezetésére az úgynevezett horizont-probléma miatt volt szükség. Mint az közismert, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás igen homogén, a hőmérséklete nagyon egyforma, annak ellenére, hogy a megfigyelhető univerzum átellenes oldalainak anyaga sohasem találkozhatott, tehát nem is egyenlíthetődött ki a hőmérséklete. Az inflációs modell szerint viszont a 10^-36 másodperctől 10^-33-10^-32 másodpercig tartó időszakban az univerzum elképesztő mértékben, exponenciálisan felfúvódott, és az egész megfigyelhető univerzumunk egy hőmérsékletileg kiegyenlítődött egykori térrészben volt összenyomva, ami megmagyarázza, hogy miért közel egyenlő a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás hőmérséklete. Bár az inflációs modell kidolgozásáért Nobel-díjat kapott Alan Guth eredetileg azt feltételezte, hogy a Higgs-tér okozza az inflációt, de ez a mai napig nem eldöntött kérdés.
Az egyértelmű, hogy a BGV-tétel matematikailag érvényes bizonyítás. A kérdés az, hogy a valóságra is érvényes-e. Alan Guth maga azt gondolja, hogy nem, valószínűbb, hogy az univerzum öröktől fogva létezik, de senki sem tudja biztosan.
Alexander Vilenkin Stephen Hawking 70. születésnapján , 2012-ben tartott előadásában is csak úgy fogalmaz, hogy az univerzumnak valószínűleg volt kezdete.
Ebben a videóban pedig azt mondja, hogy a BGV-tétel szerint az inflációnak volt kezdete, az univerzum kezdetével a tétel nem foglalkozik.
Tudósként nem is mondhatna mást (bár időnkét elszalad vele a ló), hiszen jelenlegi fizikai elméleteink érvényességi körén messze túl, ráadásul megfigyelési adatok hiányában, hogyan is lenne eldönthető egy kérdés... A BGV-tétel lehet érv, de tudományos bizonyíték semmiképpen. Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell hogy mondjunk, ami az Alan Guth által tartott táblán szerepel: nem tudjuk, hogy az univerzumnak volt-e kezdete.
Persze a William Lane Craighez hasonló apologéták nem ilyen finnyásak. Többségük az életében nem tanult fizikát, a tételben szereplő matematikai kifejezéseket értelmezni sem tudják, mégis úgy tesznek, mintha jobban értenek a fizikához, mint a fizikusok. Szerintük ha egy elmélet egybevág a vallási elképzeléseikkel, akkor arra akkor is mondhatják, bizonyíték, ha a fizikusok szerint nem az.
Egy dolgot kijelenthetünk erről az intellektuális tornamutatványról: egészen biztos, hogy nem az igazság keresése vezeti a művelőit.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni