Kis-színes újsághírbe csomagolva elsőre kedves-aranyos történetnek tűnik az ilyesfajta „különleges” buszsofőrök, de aki rendszeres utazóként többedszer is kénytelen meghallgatni ugyanazt a kéretlen „pluszszolgáltatást”, az jól tudja, hogy az ilyesmi nagyon hamar átcsap fárasztóba, majd idegesítőbe, akármilyen szellemesnek is tűnik elsőre.
Ismeritek azt az ősrégi viccet, amikor a kis úttörők/cserkészek a foglalkozáson beszámolnak a héten végzett jótetteikről, a vezetőjük meg visszakérdez:
- Rendben, nagyon szép, de mégis, miért négyen kellettetek ahhoz, hogy átsegítsétek a nénit az úttesten?
- Hát, mert magától sehogy sem akart átmenni az úton az a banya!!!
Ez a vicc jutott eszembe az áldást osztogató buszsofőrről készült videóról. Kis-színes újsághírbe csomagolva elsőre kedves-aranyos történetnek tűnik az ilyesfajta „különleges” buszsofőrök, de aki rendszeres utazóként többedszer is kénytelen meghallgatni ugyanazt a kéretlen „pluszszolgáltatást”, az jól tudja, hogy az ilyesmi nagyon hamar átcsap fárasztóba, majd idegesítőbe, akármilyen szellemesnek is tűnik elsőre.
Legyünk jóindulatúak és tételezzük fel, hogy a kéretlen áldásokat osztogató buszsofőr csak jót akart. Pont úgy, mint a kéretlen öltözködési és sminktippeket osztogató rokon, a szülőket gyereknevelési tanácsokkal traktáló szomszéd vagy pláne a munkahelyen az MLM-rendszerben forgalmazott termékeit tukmáló kolléganő. Végülis, az inkvizítorok is csak jót akartak, amikor máglyára küldték a vallási elhajlókat, hiszen csak az örök üdvösségért tették. Mindannyian tudjuk, hogy ezeket a helyzeteket persze túl lehet élni (jó, az inkvizíciót kivéve), de attól még kellemetlenek. Aki ilyen helyzeteket teremt, az ezért pont kicsivel rosszabbá teszi a világot. Kevésbé szépen: nettó bunkó.
A kéretlenül tukmált vallási megnyilvánulások pont ilyen kellemetlenek, különösen, ha nem alternatíva a menekülés (nem biztos, hogy pont ráérsz leszállni és 15-20 percet várni a következőre).
Persze a „közszolgálat” felől nézve picit csúnyább a dolog. Egészen pontosan: megengedhetetlen. Megengedhetetlen, hogy egy közszolgáltatást igénybe vevő (és ezért díjat fizető) polgárok csak úgy jutnak hozzá ehhez a szolgáltatáshoz, hogy eltűrnek mellé egy vallásos szertartást. Annak, aki történetesen pont azt a vallást osztja (vagy nem megy bele a részetekbe), persze lehet ez egy kellemes élmény, azoknak viszont már kevésbé, aki akinek esetleg történetesen pont azzal a vallással voltak traumatizáló tapasztalatai, aki bár ugyanolyan vallású, de viszolyog a hittel való kérkedéstől vagy helyteleníti az „áldást” inflálódását, simán baromságnak tartja az egészet, vagy pláne az, akinek a hite szerint tisztátlanná válik az, aki egy idegen vallás szertartásába keveredik. Hogy mindannyian egyaránt otthonuknak érezhessék a hazájukat, kitalálták az állam (és ennek kiterjesztéseként a közszolgáltatások) vallási semlegességét, és amíg ehhez tartjuk magunkat, mindannyian jól érezhetjük magunkat itt – beleértve azt a buszsofőrt, mert ennek köszönhetően ő sem fog arra kényszerülni, hogy amikor éppen ő az utas, valamely másik vallás szentségét (mondjuk, a pasztafáriusok tésztavizét) kapja a nyakába.
Nem véletlen, hogy amúgy a BKK etikai kódexe is hangsúlyozza, hogy közszolgáltatóként a fővárosban közlekedő emberek összességét hangsúlyozza „az egyéni és csoportérdekkel szemben” és tiltja a megkülönböztető bánásmódot, így amennyiben a BKK komolyan gondolja a saját etikai kódexét, el fog beszélgetni a sofőrrel, illetve a sofőrt foglalkoztató alvállalkozójával.
Addig is:
- Nektek is imádkoznotok kell otthon evés előtt?
- Nem, az anyám jól főz.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
