Mi közünk Hodász homoszexualitásához?

Bár próbálták csendben tartani, mégiscsak némi port kavart, hogy az ex-celebpap Hodász András nemcsak, hogy vett egy nagy levegőt és comingoutolt melegként, hanem hogy meleg párkapcsolata miatt a napokban megvált tőle az egyik csatornája, a Szemlélek.hu, ami azért is nagy érvágás lehet neki, mert ezt a portált a nála sokkal nagyobb olvasottságú Telex.hu is népszerűsíti.

Na de miért is érdekeljen bennünket egy némelyek szerint érdemtelenül is a csapból is folyó katolikus influenszerpap magánélete, amíg az beleegyezés-képes felnőttek közt zajlik? Egy normális modern társadalomban az ilyesmi magánügy.

A magyar társadalom azonban nem teljesen normális modern társadalom, amennyiben megengedi, hogy állami vezetők és a parlament olyan ideológiát népszerűsítsenek, amely a magánélet egyes formáit (az életreszóló monogám ciszheteró házasságot) előnyökben részesíti, más életviteleket pedig (a nem életreszóló, a nem monogám, valamint a nem cisz, illetve nem heteró szexuális életet) helytelenít.

Ezzel az ideológiával pusztán az az aprócska probléma, mint minden ideológiával: a valóság előbb-utóbb rácáfol, és mivel ez az ideológia „hivatalos” státuszt élvez, az erre rácáfoló adatok is közügyet képeznek –  a nemrég még a házasság értékességét hirdető Varga Judit válásától az alaptörvény-szerző Szájer Józsefnek a Covid-zárlat miatt illegális melegbuliból való ereszes ereszkedéséig, vagy most éppen a pár éve még a homoszexuálisok gyógyítását a tévében reklámozó Hodász András meleg párkapcsolatáig.

Az ember nagyon ügyes abban, hogy kimagyarázza azt, amit a pszichológusok „kognitív disszonanciának” neveznek: amikor ellentmondanak egymásnak a meggyőződésünk és a tapasztalataink, igencsak kreatív megoldásokat találunk, hogy nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem gyakran még magunk előtt is letagadjuk az összeférhetetlenséget.

Hodász András története ennek a jelenségnek egy látlelete: a saját élete rácáfolt arra az ideológiára, amit hangosan hirdetett. Hodász becsületére válik, hogy azelőtt állt ki és vállalta fel az általa korábban hirdetett ideológiával szembenálló valóságot, hogy mások „lebuktatták” volna, amihez azért kell némi gerinc. (Mellesleg ő még arra a sztereotípiára is ráerősített, hogy a leghangosabb homofóbok rejtett melegek.) Azt persze nem tudjuk, hogy a valóság melletti kiállás tartós lesz-e és Hodász megbékél-e ezzel, vagy meghátrál-e és visszamenekül a régi közege megszokott akolmelegébe, vagy esetleg új ideológiát szintetizál magának.

Az, hogy Hodász András csak negyvenéves korára, lelki problémák nyomására jutott el oda, hogy szembenézzen a valósággal – azzal, hogy az a közeg, amelyben szeretve érezte magát, engedte a bántalmazását, és azzal, hogy meleg -, látleletet szolgáltat a befóliázott gyerekeket érő hátrányokról. Aki gyerek- és tinikorában lehetőséget kapott arra, hogy nem kizárólag vagy sokgyerekes monogám házasnak vagy aszexuálisan élőnek képzelje el magát felnőttként, hanem kíváncsiságát kielégítve feltérképezhette magának, hogy az emberek mennyiféleképpen teremtenek maguknak jó életet, annak kisebb valószínűséggel kerül évtizedes viaskodásba az, hogy kibéküljön a saját tapasztalataival, míg annak, akit könyvek befóliázásával „védik” a valóságtól, hosszú és küzdelmes lesz ez az út. Éppen ezért társadalomként kötelességünk lehetővé tenni a gyerekeknek, hogy a szülői közeg buborékán kívüli életről is tudomást szerezhessenek. 

Utoljára hagytam, hogy ebben a történetben a szembenézés azért még erősen hiányos: mert aki influenszerkedik, annak felelősséget kell vállalnia azért, amit hirdet. Hodász egy olyan termékkomplexumot árult, amelynek hamisságára ő maga is élő bizonyíték, és ezzel egy kicsit rosszabbá tette a világot. Ezért felelősséget kell vállalnia, és ezért tartozik a társadalomnak azzal, hogy felvilágosítja a tévedéséről azokat, akik elhitték neki, hogy igaza van. De a termékvisszahívás még várat magára. 

Kép: Thaler Tamás fotója, Wikipedia

Ez egy publicisztika, amely a szerző véleményét fejezi ki és nem feltétlenül egyezik meg a MATT álláspontjával.